Fonók, fonalak és az emberség elvesztése
Az elmúlt hetekben olyan hírek járták be az országot, amelyek mélyen felkavartak. Egy férfi 95 km/h-val húzta a kutyáját az autója mögött – azt mondta, „véletlen volt” –, és mégis csak pénzbüntetést kapott. Két kisgyerek halt meg bántalmazás miatt, miközben környezetükben sokan sejtették, hogy baj van, mégsem történt semmi. Két idős, jól szituált ismerősöm esett el az utcán különböző helyeken – senki nem ment oda segíteni.
Forrás:https://www.ilikecrochet.com/collections/crochet-accessories/boho-crochet-dog-collar-sleeve/
Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: ennyit ér egy élet nálunk? Egy kutyáé, egy gyermeké, egy idős emberé?
Valami nagyon rossz irányba tart a társadalmunk, ha már nem tudunk odafordulni a másikhoz.
Forrás: Pinterest
Fonó régen és most
Pedig a közösség régen természetes volt. A nagyszüleim mesélték, hogyan gyűltek össze a fonókban, vagy a tsz-ekben a kukoricahántolások idején: beszélgettek, nevettek, segítettek egymásnak. Nem csak a munka ment könnyebben, hanem az élet is.
Forrás: Pinterest
Ma már ritka az ilyen együttlét, de én szerencsés vagyok: járok egy horgoló klubba. Olyan, mintha újraéledne bennünk a régi fonó. Mikor találkozunk, puszit adunk egymásnak, megkérdezzük, kivel mi van, együtt tanulunk valami újat. Ez nem csak a kézimunkáról szól – hanem arról, hogy tartozunk valahová. És mennyire hiányzik ez sok embernek!
Forrás: Pinterest
Az idősek, akik mellett elmegyünk
Én 47 éves vagyok, és már látom a generációs szakadékot. A nagyszüleim és szüleim korosztályának nagy része egyedül maradt, mert a gyerekeik külföldön élnek. Boltba menni, cipelni már nehéz nekik, de a digitális világban teljesen elvesznek. Amikor azt mondod nekik, hogy „like-olják” az oldalt a Facebookon, nem is értik, miről beszélsz. Az unokák ott ülnek mellettük, de közben csak a telefonjukat nyomkodják.
Ők pedig magányosak. És a magány talán a legnagyobb betegség.
Az önkéntesség és az adományozás ereje
Szerencsére vannak fények ebben a sötétségben. Nemrég egy horgolócsoportban százlábúakat készítettünk egy óvodának. Mindenki horgolt egy kukactestet két lábbal, majd elküldte. A szervezők összevarrták, és megszülettek a színes kukacok. Küldtek Magyarországról, a határon túlról is – rengeteget. És olyan boldogság volt nézni a kész kukacokat, keresni, hogy „hol az enyém?”, és tudni: benne vagyok én is ebben az örömben. Nem pénzért, nem hírnévért – csak úgy, szívből.
Ugyanez a helyzet, mikor rákos betegeknek varrjuk a szívpárnákat. Volt, aki megkérdezte: „Mennyit fizetnek ezért?” És amikor mondtuk, hogy semmit, csak önkéntes munka, csak csóválták a fejüket. Pedig az önzetlen segítség nem bolondság – hanem az emberség egyik legszebb formája.
Én magam is gyakran gyűjtök állatmenhelyeknek ételt, takarókat, huzatokat. Nem azért, hogy dicsőséget szerezzek, hanem mert tudom: szükség van rá. Már sokan tudják, hogy a Gombocskába nyugodtan hozhatják, és én eljuttatom oda, ahol a legnagyobb szükség van.
Forrás:https://latodera.com/products/mama-and-baby-flatty-dogs-pdf-pattern
Tudom, nehéz gazdasági helyzet van nálunk, és sokszor pont azok segítenek, akiknek alig van. De mégis: minden apró gesztus számít. Egy tál étel, egy öltés, egy mosoly.
Forrás: Pinterest
Ne csak három napig tartson a csoda
Tapasztalom, hogy amikor egy-egy szörnyű eset történik, pár napig forrong az ország. Írunk róla a közösségi oldalakon, megosztjuk, kommentelünk, dühöngünk. Aztán három nap múlva jön egy újabb hír, és minden feledésbe merül.
Forrás: Pinterest
A Rozi kutya története sem szabadna, hogy így járjon. Ahogy annak a gyereknek az ügye sem, akit két vagy három társa bántalmazott úgy, hogy örökre nyomot hagytak rajta testileg-lelkileg – de mivel kiskorúak voltak, „megúszták”. Három napig beszéltünk róla, aztán csend lett.
Forrás: Pinterest
Pedig ezek nem három napos sebek. Ezek mély, örök fájdalmak – embernek és állatnak egyaránt. Ha mi gyorsan elfelejtjük, attól az áldozat nem gyógyul meg. És ha felejtünk, azzal azt üzenjük: lehet így is, megússza az, aki bánt.
Épp ezért kell újra és újra beszélni róla. Nem engedni, hogy a közöny elnyeljen minket.
Forrás: Pintertest
Ne legyünk közömbösek
A kutyák, a gyerekek, az idősek – ők mind kiszolgáltatottak. És rajtunk múlik, hogy odafordulunk-e hozzájuk, vagy elmegyünk mellettük. Minden nap döntést hozunk: emberségesek leszünk-e, vagy ridegek.
És ha mi képesek vagyunk együtt kukacot horgolni egy óvodának, szívpárnát varrni egy betegnek, takarót adni egy fázó állatnak, akkor képesek vagyunk többre is. Csak akarni kell.
Ne menjünk el egymás mellett. Mert egyetlen mozdulat, egyetlen apró gesztus is életet menthet.
Forrás: Pinterest
Ha kedvet kaptál az alkotáshoz a Gombocska webáruházban és boltban rengeteg gyönyörű alapanyag közül válogathatsz.
KLIKK alábbi képre:
Sok sikert kívánok és szép napot!
Üdv: Kati
Webáruházunkban megtalálsz minden szükséges alapanyagot.
Böngéssz kényelmesen több ezer termékünk között:
www.meterarurovidaru.hu
