Költöző Gombocska, elszabadult fonalak, egy salgópolc és egy átmenetileg szabadságra küldött hüvelykujj
Ha mostanában követitek a Gombocska történetét, akkor tudjátok, hogy nálunk most egyáltalán nem unalmas az élet.
Mint tudjátok, a Gombocskának ki kell költöznie a közel tíz éve otthonául szolgáló kis kuckójából.
November 1-ig ki kell költöznünk, így most meglehetősen megfeszített tempóban zajlik a költözés – természetesen működés közben.
Forrás: Pinterest
Nem egyszerű feladat úgy elpakolni tíz évnyi fonalat, méterárut, gombot, szalagot, cérnát és mindenféle Gombocskás kincset, hogy közben még a megszokott élet sem állhat meg.
Eleinte egészen optimistán álltam hozzá.
Azt gondoltam, hogy a sok fonal, anyag, gombocska és egyéb kellék majd szépen befér a garázsba, amíg megtaláljuk az új helyünket.
Nos… most már kezdek aggódni. 😄
Forrás:Pinterest
Fogy a hely. A készlet viszont valahogy nem akar fogyni.
Folyamatosan pakolom a salgópolcokat, próbálom valahogy elrejteni a garázs–pince kombinációban azt a közel tíz évnyi Gombocskát, ami most ideiglenesen hazaköltözött.
És közben persze ott van a bizonytalanság is, hiszen egyelőre még nincs meg az új helyünk.
Nem egyszerű elhagyni egy olyan üzletet, ami közel tíz éven át az életünk része volt. Ehhez most hozzájön a költözés, a rengeteg munka, az új hely keresése, a felmondás körüli jogi hercehurca és minden egyéb gond, ami ilyenkor az ember nyakába szakad.
Forrás:Pinterest
Szóval mostanában kicsit úgy érzem, hogy testileg és lelkileg is elfáradtam.
És hát… valószínűleg ebben az is benne volt, hogy egy idő után az ember már nem teljesen úgy pakol, ahogy kellene.
Az egyik salgópolc elemét például sikerült úgy összeraknom, hogy a vége végighasította a bal hüvelykujjamat.
Jó mélyen.
Jó hosszan.
És olyan vérzés lett belőle, amiről őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egyetlen ujj ennyire tud vérezni.
Forrás:
Próbáltuk elállítani, de nem igazán sikerült. Egy idő után pedig már szédültem és vert a víz, úgyhogy a vasárnap délutánom végül nem a garázsban, hanem az ügyeleten folytatódott.
A vér látványa egyébként nem különösebben zavar – azon már nem akadok fenn –, de amikor az ember azt érzi, hogy valami nincs rendben, akkor azért jobb nem hősködni.
Az ügyeleten szépen összehúzták a sebet, bekötötték, és hazajöttem egy hatalmas kötéssel.
A hüvelykujjamat most nem tudom hajlítani, és tulajdonképpen semmit nem tudok ráhúzni. Ha meg akarom védeni a víztől, marad a jól bevált nejlonzacskós megoldás.
Forrás:https://handmadev.com/p/free-pattern-mushroom
És ekkor jött a felismerés:
te jó ég, mennyi mindenhez kell egy hüvelykujj!
Mert amíg működik, észre sem vesszük.
Csak tesszük a dolgunkat.
Megfogjuk a fonalat. Tartjuk a munkát. Fogjuk az ollót. Segítünk a másik kezünknek. Tartjuk az anyagot. Megfogjuk a tűt.
És hát… kötünk és horgolunk.
Legalábbis normális esetben.
Én pedig pont most voltam tele tervekkel.
Már a fejemben volt egy csomó őszi projekt
Forrás:https://woolpattern.com/free-crochet-mushroom-pattern/?utm_source=Pinterest&utm_medium=organic
Horgolt gombák.
Horgolt tökök.
És nemrég a barátnőmnél láttam valami egészen fantasztikusat: varrott varjakat.
Olyan jópofa, kicsit bolondos, kicsit boszorkányos varjak voltak, hogy rögtön az jutott eszembe:
Na, ilyet én is csinálok!
Felidézte a gyerekkoromot, mikor Tiszaújvárosban reggelente indultam iskolába és az út túloldalán lévő puszta, mező, szántó ki tudja mi volt-ma már be van építve lakóházakkal- tele volt varjakkal. Megannyi fekete pont volt reggel, írtó félelmetes volt, főleg mikor egyszerre sokan szálltak fel. Akkor nagyon féltem tőle, de most valahogy azt éreztem ilyet kell csinálni nekem is, talán elhesegetem vele a félelmeimet is.
Már szinte láttam magam előtt az őszi Gombocskás dekorációkat.
Tökök, gombák, varjak, különleges anyagok, szalagok, gombok…
Aztán jött a salgópolc.
És a hüvelykujjam.
Úgyhogy idén az ősz valahogy nélkülem köszönt be. 🍂
Legalábbis kézimunka szempontjából.
Mert hirtelen nem tudok kötni. Nem tudok horgolni. A varrást sem most fogom elkezdeni.
És rá kellett jönnöm, hogy a kézműveskedés bizony sokszor kétkezes sport.
De azért az ősz nem maradhat el Gombocska nélkül
Ha már nekem most pihennie kell, legalább megmutatom, mi mindenből lehetne csodás őszi dekorációt készíteni.
Egy kis méteráru, néhány maradék anyagdarab, cérna, szalag, gomb, csipke vagy filc – és máris megszülethet egy kis őszi hangulat.
A textiltökök például különösen jók erre.
Lehetnek rusztikusak, kockásak, virágosak, narancssárgák, barnák vagy akár egészen Halloween-hangulatúak.
És ha már Halloween, akkor jöhetnek a varjak is. 🖤
Forrás: Pinterest
Egy-egy fekete textilből varrt varjú szerintem egészen fantasztikusan tud mutatni egy őszi dekorációban. De használhatunk bőrt, műbőrt, festhetjük az anyagot, annyi lehetőség van benne.
Én most legfeljebb megtervezni tudom őket.
A megvalósítást meghagyom azoknak, akiknek két működő hüvelykujjuk van. 😄
De talán nem baj.
Lehet, hogy ez most egy kis kényszerpihenő, amikor nem én készítem a dolgokat, csak nézegetem, tervezgetem és gyűjtöm az ötleteket.
Aztán ha a hüvelykujjam újra munkába áll, lehet, hogy lesz itt még horgolt gomba, tök és néhány kissé morcos varjú is.
Addig pedig marad a költözés.
A garázs.
A pince.
A salgópolcok.
Bár most azt se tudom, hogy pakolok, ezzel a kézzel…
Forrás:https://www.ravelry.com/patterns/library/gradation-mushroom?utm_source=Pinterest&utm_medium=organic
És az a bizonyos közel tíz évnyi Gombocska, ami valahogy még mindig nem akar elfogyni. 😄
Ha pedig van valakinek ötlete, hogy mit lehet készíteni egy bekötött bal hüvelykujjal fonalból, textilből, szalagból, gombokból vagy más Gombocskás alapanyagból, ne tartsa magában!
Lehet, hogy a következő blogbejegyzésben éppen egy olvasói ötletet próbálunk ki.
Mert úgy tűnik, az ősz most nélkülem kezdődött – de azért remélem, nem maradok le róla teljesen. ❤️
Forrás:Pinterest
Talán mégsem a fonalakat a legnehezebb elpakolni
És ahogy pakolom a Gombocskát, egyre többször kapom magam azon, hogy nem is igazán a dobozokat nézem.
Hanem az elmúlt tíz évet.
Mert ez a kis üzlet itt, a lakótelep tövében, sokkal több lett egyszerű boltnál.
Forrás: Pinterest
Emlékszem a beköltözés előtti estére, egy hölgy megállt a kirakat előtt a fekete kutyájával és beszélgetésbe kezdtük. Sajnos a kutyus már nincs, de a hölgy a mai napig bejár hozzám és sokat köszönhetek neki.
Itt közben gyerekek nőttek fel.
Volt, aki még kisgyerekként jött be az nagymamájával a Cicás nénihez, aztán egyszer csak már egyedül jött fonalat választani. Aztán egyszer csak már nem is az a kisgyerek volt, hanem komoly nagyfiú. Talán megmaradok az emlékében, a Cicás néniként.
Láttam itt szerelmeket.
Voltak házasságok.
És voltak válások.
Láttam születések örömét, és volt, hogy valaki egy veszteség után jött be, és csak beszélgetni szeretett volna egy kicsit.
Voltak nagy nevetések.
Voltak könnyek.
Volt, hogy együtt örültünk valakinek.
És volt, hogy együtt sírtunk.
Forrás: Pinterest
Láttam fiatal szerelmeket, és láttam olyanokat is, akik már idősebb korban találtak egymásra. És annyira boldog vagyok, hogy a részese lehettem, hogy végignézhettem, ahogy két magányos lélek, miután magukra maradtak, most kézenfogva, boldogan integetnek be az ablakon, minden nap, amikor elmennek előttem.
Láttam embereket, akiknek éppen nagyon jól ment az életük, és olyanokat is, akik egy nehéz időszakban kapaszkodót kerestek.
És közben valahogy én is ott voltam ezekben a történetekben.
Nem nagy dolgokkal.
Néha csak egy fonallal.
Egy gombbal.
Egy méter anyaggal.
Egy jó szóval.
Forrás: Pinterest
Egy kávé helyett egy hosszú beszélgetéssel. 😄
Együtt nevettünk.
Néha együtt bosszankodtunk.
Néha pedig egyszerűen csak ott voltunk egymásnak. Volt aki este zárás után, csak rám nézett, és tudta, nem tudom, hogy hol parkoltam le reggel, és csak mosolyogva mutatta, merre menjek. Már ő sincs közöttünk, de emlékszem rá.
Ha mentő jött az utcába gyorsan számot vetettem, melyik kisöreget mikor láttam utoljára, gyorsan rácsörögtem és megnyugodtam, jól vanank.
Forrás: Pinterest
Vittem haza elkóborolt kutyát, 4 lépcsőházon át cipeltem az ölemben a súlyos popóját, csak hogy el ne menjen, de Szotyi is hazatalált, mai napig jön egy simire, ha arra jár.
Vannak kutyák, Bogyó, Pami, Beluci, Zsebibaba, vagy Vöri a vörös macska, aki Szilvi névre hallgat, állítólag, én csak Vöriztem, mindegyik betévedt egy simire hozzám, ha arra jár. Volt gyíkom is minden nyáron, volt egy kedves fiatalember, akimegmentett engem vagy a gyíkot, aki a számítógép és a kirakat között futkosott.
Rengeteget jótékonykodtunke együtt. Segítettünk családoknak, akinek sajnos leégett a házuk. Hatalmas összefogás volt, közösen csináltuk, fantasztikus élmény volt. Látni azt a sok önzetlen embert, aki akkor betévedt hozzám, hogy segítsen.
Gyűjtöttünk menhelyeknek, rengeteg vidéki menhelynek tudtunk küldeni ételt, takarót, törölközőt, játékot, mindenféle földi jót, a nagy melegben még kutyamedencét is..
Forrás: Pinterest
És most ezt a tíz évet kell elpakolnom.
Dobozokba.
Zsákokba.
Polcokra.
A garázsba.
A pincébe.
Mindenhová, ahol egyelőre helyet találok neki.
A lelkem legféltettebb zugába…
Forrás: Pinterest
De rá kellett jönnöm, hogy talán nem is a Gombocska készletét a legnehezebb elpakolni.
Nem a fonalak a nehezek.
Nem a méteráruk.
Nem a gombok.
Nem a Salgó polcok.
Hanem az emlékek.
Mert azokat nem lehet dobozba tenni.
Nem tudom rájuk írni, hogy „őszi anyagok”, „Panni Color”, „gombok” vagy „karácsonyi dekoráció”.
Azok valahogy bennem maradnak.
És talán ezért is olyan nehéz most ez a költözés.
Mert amikor lekapok egy polcról egy dobozt, nem csak egy dobozt teszek arrébb.
Egy kicsit egy tízéves történetet is elpakolok.
Forrás: Pinterest
Nem tudom még pontosan, hogyan folytatódik a Gombocska története.
Azt sem tudom, hol lesz majd az új helyünk, milyen lesz, és mikor tudjuk újra igazán otthon érezni magunkat.
De azt tudom, hogy amit ez a kis üzlet az elmúlt tíz évben jelentett, azt nem lehet egy költözéssel megszüntetni.
Mert a Gombocska nem csak a négy fal volt.
Hanem az emberek, akik beléptek rajta.
Forrás: Pinterest
A történeteik.
A nevetéseik.
A könnyeik.
A gyerekeik.
A szerelmeik.
A veszteségeik.
Az örömeik.
És egy kicsit mi is.
Úgyhogy most, miközben a hüvelykujjam pihen, a salgópolcok pedig lassan eltűnnek a garázsban, próbálom nem csak azt nézni, hogy mennyi minden maradt még hátra.
Hanem azt is, hogy mennyi minden történt már.
Forrás: Pinterest
Tíz év. Egy egész kis élet. És talán most ezt a legnehezebb elpakolni.
Ha kedvet kaptál az alkotáshoz a Gombocska webáruházban és boltban rengeteg gyönyörű alapanyag közül válogathatsz.
KLIKK alábbi képre:
Sok sikert kívánok és szép napot!
Üdv: Kati
Webáruházunkban megtalálsz minden szükséges alapanyagot.
Böngéssz kényelmesen több ezer termékünk között:
www.meterarurovidaru.hu
