Kézimunkával a depresszió ellen

Biztosan sokan voltunk már úgy, hogy a depresszió szép lassan vagy akár gyorsan bekúszott az életünkbe. Sokan nem merik bevallani, titkolják, mások nyíltan vallják, van aki egyedül próbálja megoldani, van aki segítséggel. Egyik sem elitélendő, egyik sem megvetendő. Az ember küzd, az ember akar, de előfordul, hogy az élet olyan lapokat dob, hogy azt gondolja feladja a harcot. Állandó szélmalomharcot vívunk, azt gondoljuk egyedül vagyunk és egyre nagyobb a kupac, ami betemet minket, az örvény, ami lehúz. Menekülnénk, egyedül lennénk, de a lelkünk szeretne segítségért kiabálni, megoldást találni. Azt gondoljuk sosem lesz jobb. Jönnek az elkeseredett miértek, miért én, miért most, miért mindig velem..?

Ilyenkor lehet bármilyen kedves a körülöttünk lévő világ, az emberek, nekünk minden borús, semmi sem jó, minden kilátástalan. Nehéz mosolyogni, nehéz aludni, nehéz tervezni.

Ha család van, a gyerekeket el kell látni, és majd csendes magányban lehet szenvedni. Vannak kötelességek, amelyeket robot üzemmódban el lehet végezni, de a lélek mintha elhagyott volna minket.

Tudom miről beszélek, sajnos vagy nem, de ez van. Viszont saját magam tapasztalatából merítve, most szeretnék reményt adni, talán megoldást, hogy van út, van jövő.

Forrás: egy.hu

Ebben a helyzetben mikor eluralkodik a káosz felettem, azt érzem csapdába estem. Düh, harag, feladás, önsajnálat, sírás, elkeseredettség. De meg kell találni a kijáratot ebből a sűrű káoszból! Ki kell jutni! Nem mondom, könnyű újból és újból visszaesni. Elég egy rossz nap, egy rossz hír, egy mások miatt szerencsétlenül alakult helyzet. Megörökölt problémák, véletlenek sorozata, de ha éppen amúgy sem vagyunk túl jól, egy ilyen alkalom magunk alá tud minket temetni.

Itt ez a világjárvány, sokan emiatt lettek depressziósak, nem mehettek társaságba, nem találkozhattak a családtagok, esetleges elhalálozások, munkahelyek szűntek meg, családok mentek tönkre…stb.

Forrás:https://www.facebook.com/Depresszi%C3%B3-314444398941135/

Azt tudni kell, egy nap alatt ezt nem lehet megoldani. De muszáj felállnunk! Fel kell kelni, levenni a pizsamát, és neki állni újból célt találni. Felkelni, megnyitni a szívünket az embereknek, a mindennapoknak. 

Ne az alkohol, a shoppingolás legyen a megoldás. Ez csak pillanatnyi örömöt ad(hat), nem tudom, mert pont ezt a kettőt sosem próbáltam. De tudom, hogy sokszor ezekben a pillanatnyi örömökben hiszünk, de ezek nem hosszútávúak. Na az édességről tudnék mesélni:) Az sem a legjobb megoldás, mert aztán jön a bűntudat, hogy nem elég, hogy szerencsétlenek vagyunk még kövérek is. 

Forrás:Füvészblog

Érdemes valami szabadidős tevékenységben gondolkozni.  Férfiak szeretnek vadászni, horgászni, bicajozni, futni, stb. A szabadidős tevékenység nem csak arra jó, hogy elüssük az időt, hanem mert segít megőrizni a testi-lelki egészségünket is. Egy jó hobbi sok egyéb mellett pozitívan hat az egészségünkre, memóriánkra, szívünkre, stb.

A hobbinak számos funkciója lehet. Például segíthet levezetni a feszültséget, ami valljuk be ilyenkor van jócskán.  Segít pallérozni az agyat, karban tartani a testet, lehetőséget ad arra, hogy tartozzunk egy közösséghez. Már az olyan hobbiknak is van jótékony hatása, mint a zenélés és a zenehallgatás: ezek csökkentik a vérnyomást, oldják a stresszt, a szorongást. Képesek javítani az immunrendszer alkalmazkodó képességét, enyhíteni a depressziót is.

A hobbik segíthetik személyiség kiteljesedését, kibontakozását is. Remek megküzdési és személyiségfejlesztő lehetőséget jelent például, ha tudatosan törekszünk arra, hogy új területen próbáljuk ki magunkat, új kihívásokat keressünk, például kreatív hobbiba kezdjünk. Ez lehet akár a felnőtt színezők kipróbálása is, amelyeknek hatása leginkább a művészetterápiás módszerekhez hasonlítható. Nagy előnyük, hogy erőfeszítéseinknek hamar lesz látható, mutatós eredménye. A kézimunka, így a varrás, a kötés és a horgolás szintén csökkenti a stresszt, ahogy a modellezés is.

Sok évvel ezelőtt nagyon mélyről kellett felállnom. Akkor a neten jött velem szembe egy varrócsoport. Tudtam varrogatni, de nem vagyok varrónő. 

Az egyik ovistárs anyukájával, akivel sokat ültünk a tornaterem előtt, még a gyerekek balettoztak, kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Kiderült ő is varrogat, érdekli az alkotás. A hirdetés nem hagyott nyugodni, de egyedül kinek van kedve ilyenkor vadidegenek közé menni. Aztán mégis beneveztünk Verával, mert hát kedvezményt kaptunk, ha viszünk még valakit. Kedvezményért meg miért is ne:)

Forrás: Pinterest

Kellett valami ami ad egy rendszert. Minden héten szerdán ott kellett kezdeni a tanfolyamon, hiszen ha már befizettük. Motivációnak abban az időben ez is jó volt. Ha már befizettem, összeszorított foggal is de végig csinálom.

Ott találkoztam Katival, az oktatóval. Nagyon érdekes nő volt, nem finomkodott, őszinte volt, nagyon jó humorérzékkel és nagy szívvel. Nem szokványos órákat tartott. Mindig volt valami plusz, valami löket, amitől olyan jó kedvű csapat jött össze, hogy utána hosszú hónapokig mindenféle  haladó haladójának haladója csoportot alkottunk, csak hogy együtt varrhassunk.

„Egyértelműen kijelenthető, hogy a valahová tartozás érzése csökkenti a depressziós tüneteket” – mondta Alexander Haslam. ” És milyen igaza van!

Még ha kudarc is ért, mert hát valljuk be, kellett bontani rendesen, mindig volt pozitív élmény.
Ott varrtam meg életem első cipzáras lego mintás pulcsiját a kisfiamnak. Még egy facebook csoport is megkeresett és szerepelt a pulcsi valami cikkben. Varrtam a két lányomnak egy-egy kabátot. Persze megvarrtam az alap szoknyát, amit sose fogok hordani. Nem azért mert annyira béna lett, hanem mert nem igazán vagyok szoknyás. Az én focista térdeimet nem mutogatom bárkinek:).

Meg van az alapnadrág és ahogy én hívmom a malac lopó kabátom. Mert ugyan tudtam, hogy az a fazon nem áll jól nekem, de én szerettem volna egy A vonalú álló galléros kabátot. Kati felhívta rá a figyelmemet, de ha kell és akarunk valamit, ott aztán nem fog megállítani senki. A legjobb napok voltak, mikor elneveztük malaclopónak, mert hát igen, mellém még akár egy kismalac is beleférne abba a kabátba. De én ilyen vagyok, majd jó lesz valakinek. Lett egy álomkabát, az is marad, mert nőni sajna nem fogok, és ez bizony a magas lányonak áll jól. Majd jó lesz a gyereknek, úgyis a főiskolás ruháimat hordja. Ne izgulj, ez a fenti sárga nem az, de ezt is én varrtam:).

Forrás: www.topaloglunakliyat.net

A varrás annyira feltöltött, a társaság, az hogy koncentrálni kell, az alkotás öröme, az hogy tartozom valahová, ahol szeretnek velem lenni, lehetek megint én aki megröhögteti a csapatot, ahol nincs semmi szomorúság, lehetek önmagam, lehetek én.

Ha egy depressziós talál egy olyan társaságot, ahol a csapat tagjának érzi magát, akkor sokkal könnyebben ki tud jönni a gödörből. Én akkor megtaláltam a csapatom, ahol tag lehettem.

Forrás: https://swanlake.hu/tag/csoportterapia/

Természetesen nem csak a varrás segíthet nekünk. A kézimunka minden formája megnyugtat minket. 

A kötés nyugalomra tanít, ha szép mintát szeretnénk, akkor az az egyszerű mozdulatok ritmikus ismétlését jelenti. Ez éberen tartja az agyat, hiszen a minta miatt számolni is kell. Ez a fajta flow-élmény elnyomja a stresszhormonszintünket és elzavarja a zaklatott gondolatokat, enyhíti a szorongást, a depressziót és a félelmet, segíti az alvást.  Tehát érdemes kipróbálni, a kötést és a horgolást is.

Persze aki nem tud, és most egyből nekiugrik a youtube videóknak és természetesen a legnehezebb mintának, az tuti ebben az állapotban idegbajt fog kapni.

Forrás: eletmod50.com

A kézimunka egészséges. Ez a fajta jótékony és kreatív monotónia nemcsak a lélekre, de a szervezetre is jó hatással van. A pulzusszám és a vérnyomás is csökken.

A kézimunka erősíti az önbizalmat. Szorongás, anorexia, figyelemzavar, önbizalomhiány: mindegy, hogy a psziché milyen problémával küzd, a kézimunka kiemel ezekből az állapotokból, az agy ideig-óráig megfeledkezik ezekről, helyette az alkotás örömére koncentrál.

A kézimunka segít a leszokásban. Bár vizsgálatokkal még nem támasztották alá, a kötőtű a függőséggel is felveszi a kesztyűt, kézimunka közben ugyanis az ember megfeledkezik alkoholról, ételről, cigiről, játékról és az online térről.

Forrás: Pinterest

A kézimunka bizony tornáztatja az agyat. Egy külső szemlélő számára úgy tűnhet, a kötés egy üres bambulás, kötőtűk csattogtatásával, a valóságban viszont az agy olyannyira összetett munkát végez, hogy ez az egyszerűnek tűnő mozdulatsor nagyon sokáig frissen tartja az agyat, segítségével elkerülhetők: a memóriavesztés, az Alzheimer-kór és egyéb patológiás elváltozások.

A kézimunka edzésben tart. A ki köt vagy horgol talán nem is tudja, hogy közben az ujjait, a kezeit és az alkarját is trenírozza, ami kimondottan jótékony hatással van az ízületekre.

A kézimunka koncentrációra tanít. Pulóver, sapka, sál, zokni, mindegy, mi a cél, a kötés, horgolás fegyelemre, kitartásra, a düh kezelésére tanít, márpedig ez a képesség az élet többi területén is jól jön.

A kézimunka boldoggá tesz. Ami a legfontosabb, egy kutatás során 3500 ember nyolcvan százaléka állította, hogy kötés után mindig boldogságot érez. Kell ennél több? Nem hiszem. Úgy hogy elő a tűkkel!

Forrás: Pinterest

Vegyük például a hímzések világát. Hol lehet a hímzésben a terápia?

Egy-egy hímzés elkészítéséhez rengeteg színt kell használni, gondoljunk csak egy kalocsai mintás terítőre, vagy akár egy gobelin kép elkészítésére. Azt tudjuk, hogy a különböző színterápiák jótékony hatással vannak szervezetünkre. Ha ránézünk a képre, máris láthatjuk, hogy milyen vidám és üde színekkel dolgozhatunk hímzés közben.

Ha ránézünk egy pipacsmezőre, egy naplementére amit a gobelin képen látunk,  rögtön kirepülünk a téli napokból hiányzó színekben pompázó tájra, és feltöltődünk.  Ezzel vissza is csempésztük a napsütést, a tavaszt, a nyarat a téli estéinkbe. Ahogy a hímzőfonalak szálaiból szirmok, virágok, színes foltok alakulnak ki a kezünk alatt, rögtönk visszakapunk valamit a hiányzó napsütésből.

A hímzésnél nem csak a színek, hanem a fokozott figyelem is segít nekünk. Az előnyomott mintákat úgynevezett mechanikus műveletekkel tudjuk kihímezni. Ez a koncentráció lesz a segítségünkre.

 Kézimunkázás közben van lehetőségünk nyugodtan végiggondolni az elmúlt nap eseményeit, megtervezni a másnapot. Miközben a kezünkkel és szemünkkel végzett tevékenység miatt folyamatosan a jelenben maradunk. Ez nagyon fontos,mert a lehangoltságba zuhanás egyik legfőbb oka az, hogy beleragadunk gondolatainkkal a múlt eseményeibe, vagy a jövő tervezgetésébe, sokszor kilátástalannak tűnő dilemmáiba, pedig mindig a jelenben kellene maradnunk, hogy objektív aktív szemlélői maradhassunk a körülöttünk zajló eseményeknek. Ez a legnehezebb. Ehhez kell segítség. Elterelni a rossz gondolatokat, a tépelődésről, szenvedésről.  Ehhez nagy segítség lehet a hímzés, kötés, horgolás, varrás, mert maga a tevékenység folyamatosan a jelenben tart és így „kívülről” tudjuk szemlélni az elmúltat és a jövendőt is.

Egy óra kötés, egy óra meditációnak felel meg. Tehát merjük alkalmazni. 

Forrás: pinterest

Nem tudhatjuk, hogy pont a jövőt befolyásoló döntés, nem egy ilyen kézimunkázós alkalom közben fog megszületni. Nekem a varrás adta meg a kezdő lökést, hogy álljak fel a földről és próbáljak meg valami mást, valami újat, valamit ami újból ad erőt, boldogságot.

Így megszületett a Gombocska.

Nem mondom nem küzdök a démonjaimmal, próbára tesz a sors, az élet, a vállalkozói élet. Küzdelem, sokszor könnyek és összeszorított fogak.

Aztán belépek a boltba, a színek, az hogy segíteni tudok másoknak, hogy boldogok, hogy megkaphatják azt amit keresnek, újból erőt ad felállni.

Mindenkinek joga van elkeseredni, de feladni nem szabad. Ha kell kérjünk segítséget, találjuk meg azt az embert, aki sosem engedi el a kezünket, bármit is döntünk. Ott lesz velünk, sír vagy nevet velünk. Találjuk meg a helyet, ahol csapattagok lehetünk. És ragadjuk meg a kreativitás, kézimunka adta lehetőséget.

Mert fel kell állni és fel is fogunk!

Forrás: Pinterest

Akár depressziós vagy, akár nem, ha kedvet kaptál az alkotáshoz a Gombocska webáruházban és boltban rengeteg gyönyörű anyag közül válogathatsz.

KLIKK alábbi képre:

Megnézem

Sok sikert kívánok és szép napot!

Üdv: Kati